Befagyott váll

A befagyott váll szindróma olyan állapot, amelyet a váll mozgásának jelentős beszűkülése és erős fájdalom jellemez. A betegség az ízületi tok vastagodása miatt alakul ki, ami korlátozza a váll mozgástartományát, és fájdalmat okoz, különösen hirtelen mozdulatoknál. A váll nehezen emelhető fejmagasságig, és nem lehet hátra nyúlni a csípőhöz, valamint a kar elől nem ér el a hajhoz. Az első szakaszban a mozgáskorlátozottság fokozódik, és a fájdalom intenzitása nő, míg a második szakaszban a fájdalom enyhülhet, de a mozgáskorlátozottság megmarad. A harmadik szakaszban a fájdalom teljesen megszűnik, és a mozgás fokozatosan visszatér. A befagyott váll szindróma leggyakrabban 40-60 éves kor között fordul elő, és gyakrabban érinti a nőket, különösen a változókorban. A betegség előfordulása fokozódhat cukorbetegség, pajzsmirigybetegségek vagy nyaki gerincproblémák esetén, valamint Parkinson-kórban és szívbetegségekben szenvedőknél. A vállmozgás beszűkülése általában egy éven belül kialakul, és teljes gyógyulás általában 2-3 évbe telik.