Első lépések

5 éves kisfiunk szobatisztaság problémájával kerestük meg az intézményt, első tapasztalataink: maximálisan hozzáértő, felkészült, tapasztalt, empatikus, segítőkész szakemberekkel konzultáltunk, remek ötleteket kaptunk, folyamatban van a projekt. Csak ajánlani tudom az intézményt.

SzeretetteIjes, igényes környezet, felkészült szakemberek. Nincs hosszú várólista.

Folytatva a férjem értékelését: A következő lépés a sikertelenség leplezése és a további behálózás irányában, hogy azt mondták a családban nincs valami rendben és ezért nem fejlődik a gyerek, (Ők persze sosem voltak semmiért hibásak), hogy családterápiára hívják be az egész családot. Itt kis labda dobálózás keretében gyorsan kiderítették, hogy nincs minden rendben és a szülőknek kellene járni párterápiára. Ez az egyik legaljasabb húzásuk volt, mert még fel is tettük magunkban a kérdést, hogy tényleg nem volna rendben a házasságunk, eddig nem éreztük és ez most a fiunk fejlődésének gátjában áll?! Plusz persze egy vagyont akartak elkérni az új "fejlesztésért" és rávenni minket, hogy még szabadságot is vegyünk ki az alkalmakra. Hála Istennek itt mindketten felébredtünk. Ha párterápiát javasol valaki így nehogy ebbe a hibába essen, hogy magát vádolja!!! Itt kezdtünk szétnézni és szakítani azzal a gondolattal, hogy messzebb is elmerészkedjünk szakemberekért. Még a családterápia előtt, ami végképp aláásta szakmai tekintélyüket elvittük középső gyermekünket, hogy szerintünk ő nem tud koncentrálni és szemben a nagyobbal, akivel szerintünk minden rendben volt (beszéd helyreállt, tehát szerintünk semmi baj nincs vele viszont mivel közbenjárásuk miatt bekerült a Pedagógiai Szakszolgálat karmai közé nem volt választásunk és járatnunk kellett tovább a terápiára, aminek nem láttuk eredményét) a középső gyermeknek tényleg vannak koncentrációs problémái, azt mondták, hogy Ő aztán teljesen rendben van. 2 év elteltével közölték velünk az óvodában, hogy vagy elvisszük fejlesztésre vagy végig fogja bukdácsolni az iskolát és az olvasással kb. örökre gond lesz. Összegezve nem kellett volna szakember hogy látszódjon gond van a gyerekkel, de ők észre sem vették!!! Visszatérve a nagyobbhoz, ő kezdett kimagasló eredményeket elérni, de persze aki egyszer SNI-s az az is marad alapon a Szakszolgálat nem akarta levenni a kódot. Ebben az Első Lépések persze szintén nem volt partner. Így sok energiával sikerült részt venni egy intenzív vizsgálat sorozaton a gyermekPSZICHIÁTRIÁN. Tehát olyan helyen, ahol gyanún felül nem hobbisták ülnek. Ott leírták 6 oldalon keresztül!!!, hogy a gyermeknek kvázi semmi baja. Nos ezek után jeleztük az Első Lépéseknek, hogy köszönjük az eddigi munkájukat, de nem tartunk rá igényt a továbbiakban. Erre kaptunk egy olyan jellemzést, hogy a gyermek nem csak autista, de turret szindrómában is szenved és ha ott hagyjuk őket jajj mi lesz vele. Nos ennek 4 éve. A gyermekünk harmadikos Budapest egyik legmenőbb iskolájában. Hogy félreértés ne essék nem magán, hanem egy rendes egyházi iskoláról van szó. Az állítólagos turret szindrómás gyermek példás magatartású, mind a tanárai, mind az iskola társai szeretik. Az állítólagos autista gyermek kitűnő tanuló és most az iskola is azért küzd, hogy azt az SNI kódot amit az Első Lépések közbenjárására kapott levegyék róla. Bár egy évet csúszott az öccse most ő is kiváló tanuló. Találtunk, tehát létezik olyan intézmény olyan szakemberekkel, aki nem egy ebéd során dönti el a gyermek sorsát. Rendes és működő programokkal rendelkezik, ahova a gyermek szívesen jár és a fejlesztés eredménye szinte azonnal látszik. Minden alkalommal megbeszélik az órai előrehaladást. Ha valaki megfordul az Első Lépéseknél azt javaslom, hogy nézzen szét 2-3 másik helyen is. Tudom az ember bárkihez vonzódik a bajban, aki segítséget ajánl, de nekünk csak kárt okoztak és az időnket rabolták rengeteg pénzért. Csak bátran nézzetek szét máshol még akkor is ha messzebb kell menni!!!

Eltelt már néhány év, hogy a gyermekünk ott járt. Azóta van összehasonlítási alapom és objektíven tudok írni az Első Lépésekről. A kapcsolatunk 8 éve kezdődött. Az első gyermekünk 2,5 éves korára még nem beszélt. Az ismerőseink javaslatára szakembert kerestünk. Fót-Dunakeszi környékén nem volt és tudomásom szerint nincs is nagy választék (erre még ki fogok térni) ezért is kerültünk az Első Lépésekhez. 2 munkatársuk eltöltött a gyermekkel 1-2 órát majd mondták mindjárt jönnek és beszélgetünk. 15 perc múlva a konyhában találtam rájuk ebéd közben, hogy hahó mi a helyzet (érdekes, hogy ez a momentum 8 év után is megmaradt), mondták, hogy tanácskoznak majd jönnek. Felsoroltak egy csomó olyan momentumot, ami alapján autizmus-spektrumzavart állapítottak meg (bár ezt ők gyanúnak nevezték, hogy felelősség ne terhelje őket utóbb) és mondták, hogy fejlesztéssel TALÁN el tudja majd látni magát felnőttként, de nem valószínű, hogy túl sok normális kapcsolata lesz. Én nem értettem egyet minden olyan ténymegállapítással, amiből kiindultak és már akkor is jeleztem, hogy tankönyvi beskatulyázás szerűek a megállapítások. De meggyőztek minket, hogy menjünk el egy orvosi felülvizsgálatra. Írtak egy oldalt, hogy adjuk oda az orvosnak. Orvosi vizsgálat:Odaadtuk a papírt, ránéztek a gyerekre az orvos megkezdte a papírmunkát az Első Lépésektől kapott papír alapján, tehát ott még vizsgálat sem volt és ripsz-ropsz megkaptuk az SNI kódot. Itt bárki mondhatná, hogy akkor oda írjak negatív értékelést, mert ez nem az Első Lépések hibája. De a mellett nem tudok elmenni, hogy az Első Lépések küldött, kérték, hogy adjuk oda az általuk írt papírt és nem figyelmeztettek, hogy ez hogy fog zajlani. Innen egyenes út vezetett tehát a Pedagógiai Szakszolgálathoz az SNI kód összes következményével és megkezdődött kálváriánk, mely rányomta bélyegét életünkre és rengeteg időt, energiát és pénzt vitt el. Külön harcolnunk kellett, hogy a választott óvodába írassuk a gyermekünket és ne oda ahova küldeni akarták. Persze innen nem volt kérdés, hogy fejlesztésre járassuk a gyereket és mivel nincs azaz nem volt választék a környéken a feleségem egyértelműen az Első Lépésekhez tért vissza. Jelezték, hogy nagyon hosszú lesz az út, hiszen a gyermek nem beszél és az lehetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdjen beszélni. Mondtam, hogy ezzel én is így voltam és Nálam is így volt minden, persze legyintettek, hogy nincs igazam. Hát valóban nem egyik pillanatról a másikra történt, mert onnan hogy megindult a beszéd kellett vagy KÉT HÉT!!! De ezen rögtön túl is léptek, hogy számtalan egyéb probléma van és most már úgyis ott az SNI kód. A gyermekem végig utált oda járni. Mondani lehet, hogy ez persze a gyerek hibája, ha egy 3-4 éves ebben hibás lehet. Már akkor megindult a szülőkre mutogatás, hogy a gyermek fejlesztése során nem úgy viselkedik, ahogy azt ők elvárnák. Átfogalmazva a helyzetet, fizetünk egy olyan fejlesztésért, ahol elvárásaink szerint a gyerek viselkedésével foglalkoznak, majd az akinek ez a munkája lenne szóvá teszi, hogy ennek a munkának egy részét miért nem az végzi el, aki ezért fizet. Iskola, óvoda esetében is állandó vita, hogy a gyerek nevelése kinek a feladata és ott én majdnem maximálisan egyetértek a pedagógusokkal, de ez itt nonszensz volt. Itt lehet leírni, hogy akkor miért nem tettem szóvá és miért nem kerestem mást. Nos itt térek vissza arra ismét, hogy nincs nagy választék a környéken. Amikor nem volt eredmény, akkor persze mi voltunk a hibásak. Jó "fegyver" ez a kezükben. Azért is írom le, hogy ne essen kétségbe senki ha nincs eredmény és a legfontosabb, hogy ne magát kezdje vádolni azzal, hogy biztosan bennem van a hiba és én csinálok valamit rosszul, mert az Első Lépésektől bizony nem áll messze, hogy azt mondja biztosan otthon nincs rendben minden. Karakter híján innen folytatja a feleségem a következő értékelésben.

Rengeteg támogatást és segítséget kaptunk.
Gyermekem 1 éve rendszeresen részt vesz Nelli és Ági mese csoportjában, nagyon szereti őket és mindig lelkesen várja a következő alkalmakat. Ez előtt pedig tsmt tornára jártunk fiammal Hering Mónihoz azt is nagyon szerettük.
Csak ajánlani tudom. Remek team munka folyik a szakembereik között.
Detti