Viktor Gordan
2023.05.08 10:35
Egy órával ezelőtt voltam a szegedi rendelőjükben ahol a következő negatív tapasztalatban volt részem:
Ma nyolc órára volt időpontom, de 7.45-kor már ott voltam a tavasz utca 8. szám alatt ahol a 10-es csengő (orvosi rendelő csengője) nem működik. Mint később kiderült a rendelő nem ebben az utcában van hanem a blokk másik oldalán a Zákány utca felől, ahol az ajtóra a ZÁRVA tábla volt kifüggesztve. Negyed óra fagyoskodás után felhívtam a központi telefonszámot ahonnan felhívták a rendelőt és az ott dolgozó hölgyet küldték ki értem. Ez a hölgy beengedett, de a „Jó reggelt”-en kívül semmi instrukcióval nem szolgált csak elviharzott a hátsó szobába. Szerencsére nem vártam sokat majd kijött és bevezetett ebbe a szobába ahol azt gondoltam, hogy elkezdjük a szokásos orvosi vizsgálatot. Szerencsétlenségemre, nem ez történt, ugyanis a hölgy első kérdése az volt, hogy hogyan írom a nevem. Ami gondoltam a vezetéknevemre vonatkozik, mert Á-val mondom és A-val írom és ezt sokszor megszokták kérdezni, de miután ez elmondtam neki egy olyan tekintet követte, hogy miért nem mondom már a keresztnevem. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az adatfelvétel rész, de valamiért az előre megadott adatokból még a nevemet sem tudta. Majd nagy meglepetésemre megkérdezte még azt is, hogy milyen szolgáltatást kérek. Ekkor realizáltam, hogy engem ide nem vártak: azt sem tudják ki vagyok vagy hogy mit keresek én itt. Mikor közöltem, hogy inzulinrezisztencia és ételintolerancia tesztre jöttem, megkérdezte hogy biztos vagyok-e az IR tesztben. A következő pillanatban minden szó nélkül kiviharzott a szobán kívülre aminek nyitva hagyta az ajtaját, hogy az ajtó előtt telefonáljon. Végig hallgattam egy vitatkozásnak mondható beszélgetést valakivel aki gondolom egy munkatárs volt, hogy arról nem volt szó hogy IR teszt lesz ma reggel. Miután visszajött a szobába a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
Hölgy: „Az a helyzet, hogy ha most megcsináljuk az inzulin rezisztencia tesztet akkor itt leszünk 11.15-ig”
Én: „Én ráérek”
Hölgy: „Érem, de nekem Algyőn kell lennem 10.15-kor, az ételintoleranciát megtudom most csinálni, de megtudjuk oldani, valamikor máskor az IR-t?”
Én: „Azért kérem ki szabadnapot és azért foglaltam ennyire előre időpontot, mert most jó.”
Hölgy: (érdektelen arckifejezés)
Én: „Akkor jól értem, hogy semmi esélyem hogy most elvégezze a vizsgálatot?”
Hölgy: „Hát, igen, de az ételintolerancia tesztet megtudom most csinálni”
Én: „Nem kell köszönöm, elmegyek akkor máshova”
Ezt követően felálltam próbáltam az enyhén szólva megemelkedett vérnyomásommal megtalálni az ajtót. Ebben az interakcióban egyszer sem hangzott el, hogy elnézést, sajnálom vagy bármiféle magyarázat, hogy miért pazaroltam ma el az idő, energiám és pénzem azzal hogy odamentem.
Sajnos ez nem az egyetlen rossz tapasztalat, ugyanis pár hónappal ezelőtt a barátnőm is foglalt időpontot, szabadnapot kért és előző későn este csak egy emailt kapott arról hogy a másnap reggel hét órás időpontját megváltoztatták egy neki nem megfelelő időpontra anélkül, hogy egyezettek volna.