Jázmin Czapp
2025.09.04 13:41
Szeretném megköszönni azt az embertelen, nulla empátiával és lekezelő/bunkó stílusban történő végleges elaltatást, amivel a rendelőben tudtak nekünk szolgálni.
A macskám szívbetegsége miatt ismételten ödémás lett a tüdeje, így az eutanázia mellett döntöttünk, hogy békésen, méltóssággal távozhasson, de ez a “doktornőnek” köszönhetően nem sikerült.
2025.09.04. 10.30-kor érkeztünk meg. Egy kedves hölgy a váróteremben maga elé engedett a fennálló helyzetünk miatt.
Mivel nem tudtuk, hogy éppen zajlik-e bent valamilyen ellátás, így bekopogtunk. Pár percre rá az asszisztens kinyitotta az ajtót és ránk förmedt, hogy mi meg miért is mertünk kopogtatni?
5 percre rá, fogadott minket egy sötét hajú, idősebb vékony “doktornő”.
Hátul miután megbizonyosodott róla, hogy tényleg nagyon beteg a cica, tájékoztatott minket, hogy először bódítják, majd azután kapja meg az utolsó injekciót. Az első injekció után fél perce a macskám elkábult, majd az “orvos” otthagyott minket szó nélkül.
Mivel egy szívbeteg állatról volt szó, elmondása szerint, teljesen normális reakció, hogy ezután az állat elkezd fulladozni és rángatózni. Miután otthagyott minket (még a rendelőből is kiment) percekig nem találtuk, majd a macska összehányta magát. Ekkor előkerült, de esze ágában nem volt odajönni és végre beadni a második injekciót, hogy legalább ne fulladozzon a saját hányásában szerencsétlen. Kértem az asszisztenst, hogy segítsen, adjon valamit amivel feltörölhetném, hogy ne abba feküdjön tovább. Erre a “kedves” és az oldalon lévő kiírás szerint hatalmas “állatbarát” hölgy idegbeteg módon törölte a hányást, majd úgy érezte neki kötelessége beszólni, hogy talán nem kellett volna neki enni adni, ha úgy is tudjuk, hogy nemsokára meghal a macska.
Mikor már harmadjára kértem a “doktornőt” hogy méltóztasson már beadni az utolsó injekciót, ő még nyugodtan írta nekünk a számlát, majd gusztustalan stílusban nekem esett, hogy az állatnak már úgy is mindegy, persze hogy fullad ha víz van a tüdejében. Ezután valamilyen csoda folytán vette a fáradtságot, hogy hátrafáradjon, majd magyarázta nekünk lekezelő, undorító stílusban, hogy most miért fullad a macska. Nyilván ez senkit sem érdekelt, így ismételten rákérdeztem, hogy mikor kaphatná meg végre az utolsó injekciót, hogy ne szenvedjen?
A korábbiakhoz hasonló stílusban kijelentette, hogy: Ja, hát ő azt a gazdi előtt biztosan nem fogja beadni.
Talán lehetett volna ezzel is kezdeni, hogy ne rohangáljunk bent a rendelőben, folyamatosan őt kajtatva, hogy ugyan legyen már szíves a dolgát végezni és ne hagyja tovább szenvedni a macskát. De amúgy meg maradjunk ameddig akarunk, majd újra otthagyott minket, hogy írja tovább a számlát.
Megöleltem a macskámat és eljöttünk. Így csak remélni tudom, hogy nem a bódítás alatt fulladt meg és rángatózott percekig, hanem tényleg be lett adva neki az utolsó injekció miután eljöttünk.
Gusztustalan, embertelen és szavakkal le nem írható bánásmódot kaptunk mi, és a macskám is a rendelőben. Sajnálom, hogy ilyen “orvos” egyáltalán állatokhoz érhet.