Istvan Gyergyoi
2023.04.07 12:01
Eltelt már néhány év, hogy a gyermekünk ott járt. Azóta van összehasonlítási alapom és objektíven tudok írni az Első Lépésekről. A kapcsolatunk 8 éve kezdődött. Az első gyermekünk 2,5 éves korára még nem beszélt. Az ismerőseink javaslatára szakembert kerestünk. Fót-Dunakeszi környékén nem volt és tudomásom szerint nincs is nagy választék (erre még ki fogok térni) ezért is kerültünk az Első Lépésekhez. 2 munkatársuk eltöltött a gyermekkel 1-2 órát majd mondták mindjárt jönnek és beszélgetünk. 15 perc múlva a konyhában találtam rájuk ebéd közben, hogy hahó mi a helyzet (érdekes, hogy ez a momentum 8 év után is megmaradt), mondták, hogy tanácskoznak majd jönnek. Felsoroltak egy csomó olyan momentumot, ami alapján autizmus-spektrumzavart állapítottak meg (bár ezt ők gyanúnak nevezték, hogy felelősség ne terhelje őket utóbb) és mondták, hogy fejlesztéssel TALÁN el tudja majd látni magát felnőttként, de nem valószínű, hogy túl sok normális kapcsolata lesz. Én nem értettem egyet minden olyan ténymegállapítással, amiből kiindultak és már akkor is jeleztem, hogy tankönyvi beskatulyázás szerűek a megállapítások. De meggyőztek minket, hogy menjünk el egy orvosi felülvizsgálatra. Írtak egy oldalt, hogy adjuk oda az orvosnak. Orvosi vizsgálat:Odaadtuk a papírt, ránéztek a gyerekre az orvos megkezdte a papírmunkát az Első Lépésektől kapott papír alapján, tehát ott még vizsgálat sem volt és ripsz-ropsz megkaptuk az SNI kódot. Itt bárki mondhatná, hogy akkor oda írjak negatív értékelést, mert ez nem az Első Lépések hibája. De a mellett nem tudok elmenni, hogy az Első Lépések küldött, kérték, hogy adjuk oda az általuk írt papírt és nem figyelmeztettek, hogy ez hogy fog zajlani. Innen egyenes út vezetett tehát a Pedagógiai Szakszolgálathoz az SNI kód összes következményével és megkezdődött kálváriánk, mely rányomta bélyegét életünkre és rengeteg időt, energiát és pénzt vitt el. Külön harcolnunk kellett, hogy a választott óvodába írassuk a gyermekünket és ne oda ahova küldeni akarták. Persze innen nem volt kérdés, hogy fejlesztésre járassuk a gyereket és mivel nincs azaz nem volt választék a környéken a feleségem egyértelműen az Első Lépésekhez tért vissza. Jelezték, hogy nagyon hosszú lesz az út, hiszen a gyermek nem beszél és az lehetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdjen beszélni. Mondtam, hogy ezzel én is így voltam és Nálam is így volt minden, persze legyintettek, hogy nincs igazam. Hát valóban nem egyik pillanatról a másikra történt, mert onnan hogy megindult a beszéd kellett vagy KÉT HÉT!!! De ezen rögtön túl is léptek, hogy számtalan egyéb probléma van és most már úgyis ott az SNI kód. A gyermekem végig utált oda járni. Mondani lehet, hogy ez persze a gyerek hibája, ha egy 3-4 éves ebben hibás lehet. Már akkor megindult a szülőkre mutogatás, hogy a gyermek fejlesztése során nem úgy viselkedik, ahogy azt ők elvárnák. Átfogalmazva a helyzetet, fizetünk egy olyan fejlesztésért, ahol elvárásaink szerint a gyerek viselkedésével foglalkoznak, majd az akinek ez a munkája lenne szóvá teszi, hogy ennek a munkának egy részét miért nem az végzi el, aki ezért fizet. Iskola, óvoda esetében is állandó vita, hogy a gyerek nevelése kinek a feladata és ott én majdnem maximálisan egyetértek a pedagógusokkal, de ez itt nonszensz volt. Itt lehet leírni, hogy akkor miért nem tettem szóvá és miért nem kerestem mást. Nos itt térek vissza arra ismét, hogy nincs nagy választék a környéken. Amikor nem volt eredmény, akkor persze mi voltunk a hibásak. Jó "fegyver" ez a kezükben. Azért is írom le, hogy ne essen kétségbe senki ha nincs eredmény és a legfontosabb, hogy ne magát kezdje vádolni azzal, hogy biztosan bennem van a hiba és én csinálok valamit rosszul, mert az Első Lépésektől bizony nem áll messze, hogy azt mondja biztosan otthon nincs rendben minden. Karakter híján innen folytatja a feleségem a következő értékelésben.