Bordetella pertussis PCR (szamárköhögés)

Bordetella pertussis PCR – a szamárköhögés molekuláris kimutatása

A Bordetella pertussis PCR egy molekuláris diagnosztikai vizsgálat, amely a szamárköhögést okozó Bordetella pertussis baktérium örökítőanyagát (DNS-ét) mutatja ki a mintából. A polimeráz-láncreakción (PCR) alapuló módszer rendkívül érzékeny és specifikus: már a fertőzés korai szakaszában, akár nagyon kis mennyiségű kórokozó jelenlétét is képes kimutatni, jóval megbízhatóbban, mint a hagyományos tenyésztéses eljárás.

Mikor indokolt a vizsgálat elvégzése?

A Bordetella pertussis PCR elvégzését elsősorban akkor javasolják, ha szamárköhögés gyanúja merül fel. Jellemzően az alábbi helyzetekben kerülhet rá sor:

• Tartós, rohamokban jelentkező, görcsös köhögés esetén, különösen ha az ún. „szamárordítás" jellegű belégzési hang is megfigyelhető
• Csecsemőknél légzésmegállással, cianózissal járó köhögéses epizódok esetén
• Ismert pertussis-esettel való szoros kontaktus után
• Fertőzési gócok (pl. bölcsőde, iskola, kórházi osztály) kivizsgálásakor
• Oltott személyeknél, akiknél az atipikus lefolyás miatt a klinikai kép nem egyértelmű

A vizsgálat különösen értékes az első 3–4 hétben, amikor a kórokozó mennyisége a légutakban a legmagasabb.

A mintavétel menete és előkészülete

A vizsgálathoz leggyakrabban nasopharyngeális (orrgarat-)váladék szükséges, amelyet egy vékony, rugalmas tamponnal vesznek le az orron át, az orrgarat hátsó faláról. Kisebb gyermekeknél néha mélyebb légúti aspirátumot is alkalmaznak. A mintavétel rövid, néhány másodperces beavatkozás, amely átmeneti kellemetlenséggel járhat, de nem fájdalmas. Speciális éhgyomri előkészület általában nem szükséges, azonban a mintavétel előtt ne végezzen öblögetést, orrspray-t vagy orrcseppet ne használjon, és ne fújja ki az orrát közvetlenül a mintavétel előtt, mert ez befolyásolhatja a minta minőségét.

Tényezők, amelyek befolyásolhatják az eredményt

Az eredmény megbízhatóságát több körülmény is érintheti. A mintavétel időzítése kritikus: a fertőzés korai szakaszában a legpontosabb az eredmény, a tünetek megjelenése utáni 3–4. héttől a kimutathatóság csökkenhet. Az antibiotikum-kezelés megkezdése szintén gyorsan csökkenti a kórokozó mennyiségét a mintában, ezért lehetőség szerint a mintát az antibiotikum-terápia elindítása előtt kell levenni. A nem megfelelő mintavételi technika, a nem megfelelő tárolás vagy szállítás szintén hamis negatív eredményhez vezethet.

Az eredmény értelmezése

A PCR-vizsgálat eredménye általában pozitív (a kórokozó örökítőanyaga kimutatható) vagy negatív (nem mutatható ki) formában érkezik. Egyes laborok az ún. Ct-értéket (küszöbciklus) is megadják, amely a mintában lévő DNS-mennyiségre utal. Az eredményt minden esetben kizárólag orvos vagy képzett egészségügyi szakember értelmelheti a klinikai tünetekkel, az epidemiológiai adatokkal és egyéb vizsgálatokkal együtt. Ez az ismertető kizárólag tájékoztató jellegű, diagnózis felállítására nem alkalmas.