Egyre többen vállalják, hogy eltörjék a lábukat – csak hogy magasabbak legyenek

Ez a végtaghosszabbító műtét ígérete. Egy beavatkozás, amelyet eredetileg súlyos ortopédiai problémák korrigálására fejlesztettek ki, de mára kozmetikai trenddé vált. Bár elsőre csábító megoldásnak tűnhet azok számára, akik néhány centit szeretnének nyerni, a beavatkozás messze nem egyszerű: a csontok, izmok, idegek és ízületek mind nagy árat fizetnek érte – és a kockázatok gyakran meghaladják az előnyöket.

Egy orvosi eljárásból lett divat

A végtaghosszabbítás nem új találmány. Az eljárást az 1950-es években fejlesztette ki a szovjet ortopéd sebész, Gavriil Ilizarov, aki a rosszul gyógyult törések és veleszületett végtagdeformitások kezelésére dolgozta ki módszerét. Azóta a technika forradalmasította a rekonstrukciós sebészetet – és ma is ez az alapja a modern eljárásoknak.

Noha a kozmetikai célú műtétek száma még mindig viszonylag alacsony, a beavatkozás egyre népszerűbb. Az Egyesült Államokban, Európában, Indiában és Dél-Koreában működő specialista klinikák mind növekvő keresletről számolnak be, a beavatkozás ára pedig tízezres nagyságrendű eurókat vagy dollárokat is elérhet.

Egyes magánklinikákon már több a pusztán esztétikai okból végzett beavatkozás, mint az orvosilag indokolt – ami jól mutatja, mennyire erős a társadalmi nyomás a magassággal kapcsolatban.

Így zajlik a beavatkozás

A sebészek először átvágják a csontot – legtöbbször a combcsontot (femur) vagy a sípcsontot (tibia). Fontos, hogy a csont vérellátása és a csonthártya (periosteum) ép maradjon, hogy az új csont növekedni tudjon.

Régebben a két csontrészt egy külső, fémes keret tartotta, amelyet naponta kellett állítani, hogy a csontvégeket fokozatosan távolítsák egymástól. Ma már egyre gyakoribb a beépített teleszkópos rúd, amelyet mágneses vezérléssel, a testen kívülről lehet hosszabbítani. Ez esztétikusabb, és kisebb az infekció veszélye is, de drágább, és nem minden páciens számára alkalmas (például gyerekeknél nem javasolt).

A folyamat azonban minden esetben ugyanaz: néhány napos gyógyulás után a csontvégeket naponta körülbelül egy milliméterrel távolítják egymástól. A test ezalatt új csontszövetet képez a keletkező résben – ezt a folyamatot osteogenezisnek nevezik. Közben az izmok, inak, erek, bőr és idegek is kénytelenek „megnyúlni”.

Több héten-hónapon át ez a növekedés akár 5–8 centiméteres magasságnövekedést is eredményezhet – ez az a határ, amit a legtöbb sebész még biztonságosnak tart. Egyesek azonban mind a comb-, mind a lábszárcsontot meghosszabbíttatják, így akár 12–15 centiméterrel is nőhetnek – viszont a komplikációk kockázata minden plusz centiméterrel meredeken nő.

A leggyakoribb problémák: ízületi merevség, idegkárosodás, elhúzódó csontgyógyulás, fertőzések és krónikus fájdalom.

Fájdalom és lelki teher

A legnagyobb kihívás, hogy a testnek folyamatosan javítania kell egy olyan csontot, amelyet közben újra és újra „széthúznak”. A természetes gyógyulási folyamat így sosem fejeződik be teljesen, a kialakuló új csont pedig sokáig törékeny marad.

A fájdalom gyakran elviselhetetlen, a betegek erős fájdalomcsillapítókra szorulnak. A fizioterápia elengedhetetlen, hogy a mozgás ne merevedjen le teljesen. A felépülés hónapokig, sőt akár egy évig is eltarthat, és gyakori, hogy a páciensek depressziót vagy megbánást élnek át – különösen, ha az elért néhány centi nem hozza meg a várt önbizalmat.

Az izmok és inak természetes határukon túl feszülnek, az idegek pedig sokkal sérülékenyebbek: 6–8%-os nyúlás után már maradandó károsodást szenvedhetnek. A páciensek ilyenkor zsibbadást, égő érzést vagy bizsergést tapasztalnak – súlyos esetben tartós idegkárosodás is kialakulhat.

A hosszú ideig mozdulatlan ízületek merevvé válhatnak, a megváltozott terhelés miatt pedig korai ízületi kopás alakulhat ki.

Magasabb, de milyen áron?

A kozmetikai végtaghosszabbítás jól példázza, milyen irányt vett a modern esztétikai sebészet: egyre invazívabb beavatkozásokat kínálnak egészséges embereknek is, pusztán a megjelenés megváltoztatásáért.

Elméletben bárki lehet pár centivel magasabb – gyakorlatban viszont ez hónapokig tartó fájdalmat, törött csontokat, rengeteg gyógytornát és komoly kockázatot jelent.

Akik valódi orvosi okból vetik alá magukat a műtétnek, életminőségük sokat javulhat. De azoknak, akik pusztán esztétikai céllal vállalják, felmerül a kérdés: megér-e pár centiméter ennyi szenvedést?