Depresszió

A depresszió az emberi civilizáció kezdetétől jelen lévő jelenség, melyet régen Hippokratész melankóliaként említett. Az orvostudomány fejlődésével a depressziót betegségként kezdték el ismerni és diagnosztizálni. Jellemzője, hogy a beteg hosszabb ideig tartó rosszkedvűséget, szomorúságot érez, melyet általános érzelmi lehangoltság kísér. Ez az állapot legalább két hétig fennáll, és súlyosan befolyásolja az egyén mindennapi életét. A depresszió tünetei különböző területeken mutatkozhatnak meg. Érzelmi szinten gyakoriak a szomorúság és a rosszkedv érzései, melyek nem múlnak el könnyen, és általában örömképtelenséggel is társulnak. Emellett gyakran tapasztalható öngyűlölet és a szeretetképtelenség érzése. Motivációs szinten a depressziós személy érdeklődése és motivációja meredeken csökken. A mindennapi tevékenységek iránti érdeklődés hiánya mellett gyakran megjelenik a reménytelenség érzése is, ami gátolja őt az újabb célok felé történő haladásban. Viselkedés szintjén a depresszióval küzdő egyének aktivitása és termelékenysége is visszaesik. Gyakran tapasztalható, hogy kevesebb energiával rendelkeznek, és inkább visszahúzódóbbak, jellemző rájuk a görnyedt testtartás és a halkabb beszéd. Gondolkodási szinten a depresszió kognitív tünetei közé tartozik a rendkívül negatív önkép és világszemlélet. A beteg gyakran pesszimistán látja a jelenlegi helyzetét és a jövőre vonatkozó lehetőségeit. Koncentrációképessége gyengül, és gondolkodása áthatja a negatív kell gondolatok halmaza, ami hátráltatja a helyes döntéshozatalt és a problémamegoldást. Testi szinten a depresszió fizikai tüneteket is okozhat, például fejfájást, emésztési zavarokat, fogyás vagy hízás problémáit, szédülést, alvászavarokat, állandó fáradékonyságot és energiahiányt. Összefoglalva, a depresszió szerteágazó tünetekkel járó állapot, amely nem csupán az érzelmi, hanem a motivációs, viselkedéses, kognitív és testi területeken is jelentkezik.