Az ujjropogtatás tényleg ízületi gyulladást okoz?

A jellegzetes pattanó hang sokakban kelt aggodalmat: vajon tényleg károsítja az ízületeket?

A tudományos kutatások azonban azt mutatják, hogy a kapcsolat az ujjropogtatás és az ízületi gyulladás között jóval bonyolultabb – és sokkal kevésbé egyértelmű, mint azt a legtöbben gondolják.

Ahhoz, hogy elválasszuk a tényeket a tévhitektől, érdemes megérteni, mi történik pontosan az ízületekben ropogtatás közben, és mit mondanak erről a vizsgálatok.

Mi történik ropogtatáskor? Az ujjropogtatás mechanizmusa

Az ujjropogtatás egy biomechanikai jelenség, amely főként az ujjak szinoviális ízületeiben zajlik. Ezeket az ízületeket egy tok veszi körül, amelyet ízületi folyadék tölt ki. Ez a folyadék segít a porcok kenésében és táplálásában.

Amikor az ujjat a megszokott helyzetén túl megfeszítjük vagy meghúzzuk, az ízületi tok kitágul, az ízületen belüli nyomás pedig hirtelen lecsökken.

Ez a nyomásesés lehetővé teszi, hogy a folyadékban oldott gázok – főként nitrogén – buborékot képezzenek. Ezt a folyamatot kavitációnak nevezik, és ez adja a jellegzetes „pukkanó” hangot.

Régebben azt gondolták, hogy a hang a buborék összeomlásakor keletkezik, de modern képalkotó vizsgálatok (például MRI) szerint a pattanás valójában már a buborék kialakulásának pillanatában létrejön.

A ropogtatás után egy rövid „pihenőidő” következik: az ízületet nem lehet azonnal újra ropogtatni, mert a gázoknak idő kell, amíg újra feloldódnak a folyadékban. Ez általában 15–30 percet vesz igénybe.

Okoz-e ízületi gyulladást az ujjropogtatás? Mit mond a tudomány?

Sokan hiszik, hogy az ujjropogtatás hosszú távon artritiszhez vezet, de a kutatások nem támasztják alá ezt az elképzelést.

Több vizsgálat is foglalkozott a kérdéssel, és az eredmények meglehetősen következetesek: az ujjropogtatás nem növeli az ízületi gyulladás kockázatát.

Az 50 éves kísérlet

Az egyik legismertebb eset Dr. Donald Unger nevéhez fűződik. Ő 50 éven keresztül minden nap ropogtatta a bal kezének ujjait, míg a jobb kezét békén hagyta.

Öt évtized után semmilyen különbséget nem talált a két kéz között az artritisz jelenlétét illetően.

Bár ez csak egyetlen ember tapasztalata volt, mégis nagy figyelmet kapott, és ösztönözte a további kutatásokat.

Nagyobb vizsgálatok eredményei

Egy 2011-es kutatásban több mint 200, 50–89 év közötti embert vizsgáltak, köztük olyanokat is, akiknél röntgennel igazolt kézízületi kopás volt.

A kutatók nem találtak összefüggést az ujjropogtatás gyakorisága és az artritisz kialakulása között.

Más, korábbi tanulmányok is hasonló eredményre jutottak: a rendszeresen ropogtatók körében nem gyakoribb az ízületi gyulladás.

Lehetnek-e hátrányai az ujjropogtatásnak?

Bár artritiszt nem okoz, néhány kutatás kisebb mellékhatásokat azért megfigyelt.

Gyengébb kézfogás

Egyes tanulmányok szerint a rendszeresen ropogtatók körében kissé csökkenthet a kéz szorítóereje.

Átmeneti duzzanat

Rövid ideig tartó enyhe duzzanat is előfordulhat, ami valószínűleg az ízületi tok ismételt nyújtásának következménye.

Ritka sérülések

Nagyon ritkán, túl erős vagy agresszív ropogtatás esetén előfordulhat ficam, szalagsérülés vagy ínhúzódás, de ezek inkább extrém esetek.

Van-e bármilyen előnye?

Sokan számolnak be arról, hogy ropogtatás után megkönnyebbülést vagy nagyobb mozgásszabadságot éreznek.

Egy vizsgálat szerint az ujjropogtatás kismértékben növelheti az ízület mozgástartományát anélkül, hogy akut károsodást okozna.

Az ízületek „felszabadítása” bizonyos manuálterápiás kezelésekben is megjelenik, ezért elképzelhető, hogy mérsékelt formában átmeneti mechanikai előnye lehet.