A cukor és a rák kapcsolata: öt fontos dolog, amit tudnod kell

Ez a mondat online fórumokon és betegcsoportokban kering, és sok rákbetegben félelmet kelt: vajon egy szelet torta vagy egy tál gyümölcs nem éppen azt a betegséget „etetni”, amely ellen küzdenek?

Az aggodalom egy valódi tudományos megfigyelésből ered: a rákos sejtek másként használják fel a glükózt – a szervezet alapvető cukrát –, mint az egészséges sejtek. Közel száz éve fedezték fel, hogy a rákos sejtek szokatlan anyagcserével működnek: ahelyett, hogy a glükózt teljesen lebontanák maximális energiatermelés céljából, nagy részét egy egyszerűbb molekulává, laktáttá alakítják, majd „hulladékként” kibocsátják.

Ezt a jelenséget Warburg-effektusnak nevezik, Otto Warburg Nobel-díjas biokémikus írta le az 1920-as években. Elsőre ez ellentmondásosnak tűnik: miért választanának a gyorsan növekvő rákos sejtek egy kevésbé hatékony energiafelhasználási módot?

Jiangbin Ye, a Stanford Medicine sugár-onkológiai adjunktusa szerint ez az eltérés nem elsősorban az energiáról szól, hanem a sejtek „azonosságáról”. Kutatásai azt mutatják, hogy a megváltozott glükóz-anyagcsere befolyásolja, mely gének kapcsolódnak be vagy ki, és ez ahhoz vezet, hogy a sejtek elveszítik eredeti funkciójukat. Egy májsejt már nem viselkedik májsejtként, egy tüdősejt pedig nem tüdősejtként. Ez az identitásvesztés a rák egyik alapvető jellemzője.

Ye munkája arra irányul, hogy vajon anyagcsere-alapú terápiákkal vissza lehet-e fordítani ezt a folyamatot. A betegek számára azonban a cukorral és étrenddel kapcsolatos kérdések gyakran felesleges szorongást és káros megszorításokat eredményeznek.

Erika Connor onkológiai dietetikus ezért öt kulcspontban foglalja össze, mit érdemes tudni a cukor, a rák és a táplálkozás kapcsolatáról a kezelés idején.

1. Minden sejt – egészséges és rákos is – cukrot használ

A glükóz a test minden sejtjének elsődleges energiaforrása, beleértve az agyat is. Olyannyira létfontosságú, hogy a szervezet akkor is előállítja, ha egyáltalán nem fogyasztunk szénhidrátot: fehérjékből és zsírokból készít glükózt. Ez alapvető biológiai folyamat, nem a rák sajátossága.

A rákos sejtek gyorsabban használják fel a glükózt, mint sok egészséges sejt – ezért működnek a PET-vizsgálatok is, amelyek a radioaktív cukor felhalmozódását mutatják meg.

2. A rákos sejteket nem lehet „kiéheztetni” diétával

Az egyik legnagyobb tévhit az, hogy a cukor vagy a szénhidrátok elhagyásával éheztethetők a rákos sejtek. Valójában ezek a sejtek rendkívül alkalmazkodóképesek.

„Nagyon kreatívak – mindig találnak üzemanyagot” – mondja Connor. Ha kevés a glükóz, a rákos sejtek aminosavakat (fehérjéből) vagy zsírsavakat (zsírból) kezdenek használni. Akármi áll rendelkezésre, képesek tovább növekedni.

3. A szélsőséges megszorítások veszélyesek lehetnek

A „cukor táplálja a rákot” üzenet sokakat drasztikus diétákba hajszol. Ez súlyos kalóriahiányhoz és gyors fogyáshoz vezethet, ami komoly következményekkel járhat.

A rákkezelés Connor szerint olyan, mintha az ember egyszerre több maratont futna: óriási terhelést ró a szervezetre. A betegeknek energiára van szükségük az izomtömeg megőrzéséhez, a mellékhatások kezeléséhez és az immunrendszer támogatásához.

4. A hozzáadott cukor a fő gond – nem a gyümölcs vagy a teljes értékű gabona

Connor elsősorban a hozzáadott cukrok kerülését javasolja: cukros üdítők, édességek, péksütemények. Nem a gyümölcsökben és teljes értékű gabonákban található természetes cukrokról van szó.

A probléma nem az, hogy ezek közvetlenül „etetnék” a rákot, hanem hogy a túl sok hozzáadott cukor extra stresszt jelent a szervezet számára, megemeli az inzulinszintet és gyulladásos folyamatokat indíthat el.

5. A mértékletesség és az egyensúly a kulcs

Egy szelet torta vagy egy alkalmi édesség nem fogja rontani a kezelést vagy „felpörgetni” a rákot. Az összkép számít: kevesebb ultrafeldolgozott élelmiszer, több zöldség, gyümölcs, megfelelő fehérjebevitel és hidratálás.

Connor hangsúlyozza a lelki oldal fontosságát is: a rákkezelés alatt az evés gyakran nehéz, és ilyenkor az a legfontosabb, hogy a beteg egyen, amit tud – még ha az nem is tökéletes.

„A »A cukor táplálja a rákot« mondat félelmet kelt” – zárja Connor.
„Sokkal hasznosabb arra koncentrálni, hogyan tudjuk egészségesen támogatni a szervezetet a gyógyulás során.”