Az apák jelenléte kulcsfontosságú a gyerekek későbbi egészségében

A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói 292 családot követtek nyomon éveken át. Megfigyelték, hogyan viselkednek az apák és anyák a mindössze 10 hónapos babájukkal, majd újra felkeresték a családokat, amikor a gyerekek 2, illetve 7 évesek lettek. Az eredményeket a Health Psychology című tudományos folyóiratban tették közzé.

A kutatás szerint azok az apák, akik csecsemőkorban kevésbé voltak figyelmesek és érzékenyek a gyermekükre, később nehezebben működtek együtt az anyával a nevelésben. Gyakran visszahúzódtak, vagy versengeni kezdtek az anya figyelmével a gyermekért. Amikor ezek a gyerekek elérték a 7 éves kort, nagyobb eséllyel mutattak olyan jeleket, amelyek rosszabb szív- és anyagcsere-egészségre utalnak – például magasabb gyulladásszintet vagy emelkedett vércukorszintet.

Érdekesség, hogy az anyák viselkedésénél nem találtak hasonló összefüggést. „Természetesen arra számítottunk, hogy a család minden tagja – anya és apa is – hatással van a gyerek fejlődésére. Ebben az esetben azonban kizárólag az apák viselkedése mutatott egyértelmű kapcsolatot a későbbi egészségi mutatókkal” – mondta Alp Aytuglu, a kutatás egyik szerzője.

A szakemberek szerint, ha az apa negatívan viselkedik a közös családi helyzetekben, az feszültséget vihet az egész családi rendszerbe, ami hosszú távon a gyermek egészségére is kihat.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a tartós stresszben élő gyerekeknél nagyobb a későbbi elhízás, cukorbetegség és akár a korai halálozás kockázata. A stressz hatásait a kutatók gyulladásos markerek és vércukorszint mérésével tudják nyomon követni.

A Penn State csapata azért is számít úttörőnek, mert nem csak az egyik szülőre – jellemzően az anyára – fókuszált, hanem az egész családi dinamikát vizsgálta. Videófelvételeken elemezték a közös játékokat, figyelve a szülők érzékenységét, pozitív érzelmi megnyilvánulásait, valamint az együttnevelés minőségét.

Kiderült: azoknál az apáknál, akik jobban odafigyeltek a babájukra, gördülékenyebb volt az együttműködés az anyával, és a gyerekeiknél alacsonyabb volt két fontos egészségügyi mutató – a C-reaktív fehérje és a HbA1c – szintje. Ezek hosszú távon a szív- és anyagcsere-betegségek kockázatát jelzik.

A kutatók hangsúlyozzák: ez nem azt jelenti, hogy csak az apák számítanak. Inkább azt, hogy az apák pozitív, aktív jelenléte csecsemő- és kisgyermekkorban az egész család jólétéhez hozzájárulhat.

Az egyik magyarázat szerint az apák érzelmileg érzékenyebben reagálhatnak a párkapcsolati feszültségekre, és ez közvetve a gyermek egészségére is hatással lehet. Egy másik elmélet szerint a gyerekek több időt töltenek kettesben az anyjukkal, ezért a családi helyzetekben különösen érzékenyen reagálnak az apák viselkedésére.

A szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek: a kutatás összefüggéseket mutat ki, nem ok-okozati kapcsolatot. Genetikai tényezők és társadalmi különbségek is szerepet játszhatnak. Ennek ellenére a szakemberek szerint figyelemre méltó, hogy ilyen korai szülői viselkedés évekkel később is kimutatható testi hatásokkal járhat.