Miért felejtik el az Alzheimer-kóros betegek a szeretteiket

Kevés dolog szívszorítóbb egy Alzheimer-beteg családtagjai számára, mint amikor a beteg már nem ismeri fel őket. A Virginiai Egyetem Orvosi Karának új kutatása, amely az Alzheimer’s & Dementia folyóiratban jelent meg, most rávilágíthat, miért történik ez – és hogyan lehetne megelőzni.

A memória védelmi hálóinak szerepe

Harald Sontheimer professzor, Lata Chaunsali doktori hallgató és kutatótársaik felfedezték, hogy amikor az agysejteket körülvevő védőstruktúrák – az úgynevezett perineuronális hálók – lebomlanak, az emberek elveszíthetik a képességet, hogy felismerjék a szeretteiket. Laboratóriumi kísérletekben, ahol sikerült ezeket a hálókat épen tartani, az egerek képesek maradtak felismerni egymást.

„Egy olyan strukturális változás azonosítása, amely konkrét memóriavesztést magyaráz Alzheimer-kórban, rendkívül izgalmas” – mondta Sontheimer, az UVA Idegtudományi Tanszékének vezetője és az UVA Agykutató Intézet tagja. – „Ez egy teljesen új célpont, és már rendelkezünk ígéretes gyógyszerjelöltekkel.”

Egyre növekvő egészségügyi kihívás

Az Alzheimer-kór világszerte 55 millió embert érint, és a következő öt évben várhatóan 35%-kal nő ez a szám. A növekvő fenyegetésre válaszul az UVA létrehozta a Harrison Family Translational Research Center in Alzheimer’s and Neurodegenerative Diseases kutatóközpontot, a Paul és Diane Manning Biotechnológiai Intézet részeként.

A cél az, hogy felgyorsítsák az új kezelések és gyógymódok fejlesztését a világ legnehezebben kezelhető betegségei, köztük az Alzheimer-kór ellen.

Mi történik az agyban?

Sontheimer korábbi kutatásai már kimutatták a perineuronális hálók fontosságát. Ezek a struktúrák védőgátként működnek az idegsejtek körül, és biztosítják, hogy a neuronok megfelelően kommunikáljanak egymással – ez alapvető feltétele az új emlékek kialakulásának és tárolásának.

Mostani eredményeik azt mutatják, hogy ha ezek a hálók megsérülnek, az Alzheimer-kór fordulópontjához vezethet.

A laboratóriumi egereknél, amelyeknél ezek a védőhálók károsodtak, eltűnt a „szociális memória” – vagyis már nem ismerték fel az ismerős egereket, miközben új emlékeket továbbra is képesek voltak létrehozni, és tárgyakat megkülönböztetni. Ez a mintázat hasonló ahhoz, amit az Alzheimer-betegeknél megfigyelnek: a társas emlékek gyakran előbb tűnnek el, mint a tárgyfelismerés.

Ígéretes eredmények – újfajta gyógymód felé

A kutatócsoport – az NIH, az Owens Family Foundation és több ösztöndíj támogatásával – azt is tesztelte, hogy az úgynevezett MMP-gátlók (olyan gyógyszerek, amelyeket jelenleg rák és ízületi gyulladás kezelésére is vizsgálnak) képesek-e megvédeni ezeket a hálókat a pusztulástól.
A kezelés működött: megakadályozta a további károsodást, és segített az egereknek megtartani a társas emlékeiket.

„Amikor ezek az agyi struktúrák épen maradtak, az Alzheimer-szerű tünetekkel rendelkező egerek sokkal jobban emlékeztek egymásra” – mondta Chaunsali. – „Kutatásunk közelebb visz minket ahhoz, hogy új, nem hagyományos módon kezeljük, vagy akár megelőzzük az Alzheimer-kórt – amire óriási szükség van.”

Sontheimer hozzátette: bár már léteznek olyan gyógyszerek, amelyek lassíthatják a védőhálók lebomlását, és így a memóriavesztést is, még további vizsgálatok szükségesek a biztonságosság és hatékonyság megerősítéséhez, mielőtt emberi alkalmazásra sor kerülhetne.

„Kutatásunk egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a perineuronális hálók lebomlása teljesen függetlenül történt az Alzheimerre jellemző amiloid plakkok kialakulásától. Ez tovább erősíti azt a gyanút, hogy ezek a fehérje-lerakódások nem feltétlenül az okai, hanem inkább következményei a betegségnek” – tette hozzá a professzor.