Miért gyakoribbak a légúti fertőzések télen?

Környezeti tényezők

Télen az alacsony hőmérséklet és a csökkent páratartalom kedvez a vírusok fennmaradásának és terjedésének.

• Az influenza- és egyes koronavírusok stabilabbak 5 °C körüli hőmérsékleten és 10–40%-os relatív páratartalom mellett – ez tipikus téli környezet a mérsékelt égövben.

• Nyáron a magasabb hőmérséklet és páratartalom csökkenti a vírusok életképességét.

A hideg, száraz levegő az aeroszolok viselkedését is befolyásolja. A kilélegzett, vírust tartalmazó cseppek gyorsan kiszáradnak, kisebb részecskékké alakulnak, amelyek hosszabb ideig lebegnek a levegőben, és nagyobb távolságra juthatnak el – különösen rosszul szellőző helyiségekben.

A téli kevesebb napsütés csökkenti a D-vitamin termelődését a bőrben. A D-vitamin hiánya egyes vizsgálatok szerint összefüggésben állhat bizonyos légúti fertőzések magasabb kockázatával vagy súlyosabb lefolyásával. A D-vitamin szerepet játszik a gyulladásos folyamatok szabályozásában és az antimikrobiális védekezésben, így alacsony szintje gyengítheti a szervezet ellenálló képességét.

Az immunrendszer szezonális változásai

Télen a szervezet immunválasza is módosulhat.

A felső légutakat borító nyákréteg az első védelmi vonal: csapdába ejti a kórokozókat, majd a csillószőrök mozgása eltávolítja őket. A hideg, száraz levegő:

• csökkenti a légutak nedvességtartalmát,

• lassítja a nyák- és csillóműködést,

• rontja a vírusok eltávolítását.

Alacsony páratartalom mellett a hámréteg sérülékenyebbé válhat, ami tovább gyengíti a fizikai védelmet.

Népességszintű vizsgálatok szezonális eltéréseket mutattak ki a gyulladásos markerekben (például CRP), valamint a fehérvérsejtszám alakulásában. Télen például magasabb neutrofilszámot figyeltek meg, míg a limfocitaszint inkább tavasszal tetőzik. Ezek a változások hozzájárulhatnak a téli fertőzésekkel szembeni fokozott fogékonysághoz.

Vírusok terjedése és járványtani mintázatok

A légúti vírusok többféle módon terjednek:

• közvetlen emberi érintkezéssel,

• cseppekkel és aeroszolokkal,

• fertőzött felületeken keresztül.

Az 5 mikrométernél kisebb aeroszolrészecskék hosszabb ideig lebegnek a levegőben, és mélyebbre juthatnak a légutakba, növelve a súlyos fertőzés kockázatát.

A COVID–19 világjárvány idején a SARS-CoV-2 terjedését kezdetben inkább az emberi viselkedés, a társas érintkezések és a nagy rendezvények befolyásolták, nem pedig az éghajlat. A járványügyi intézkedések – például maszkviselés, távolságtartás, iskolabezárások – 2020–2021-ben világszerte visszaszorították az influenza és az RSV előfordulását is.

Az RSV szezonális mintázata földrajzi régiónként eltér: mérsékelt égövben télen, trópusi területeken inkább az esős évszakban tetőzik.

Viselkedési és társadalmi tényezők

Hideg időben az emberek több időt töltenek zárt térben. Az otthonokban, iskolákban, munkahelyeken és a tömegközlekedésen:

• gyakoribb a szoros kontaktus,

• gyengébb lehet a szellőzés,

• alacsonyabb a páratartalom.

Ez ideális környezetet teremt a vírusok terjedéséhez.

A rövidebb nappalok és a kevesebb szabadtéri mozgás csökkent fizikai aktivitáshoz vezethetnek, ami szintén hatással van az immunrendszer működésére. Nagy vizsgálatok szerint a rendszeres, heti legalább 150 perc közepes vagy intenzív testmozgást végző felnőttek jelentősen kisebb valószínűséggel halnak meg fertőző betegségben, mint az inaktívak.

Közegészségügyi következmények

A légúti vírusok szezonális dinamikájának megértése segíti az egészségügyi rendszereket a felkészülésben:

• megfelelő személyzeti tervezés,

• diagnosztikai eszközök és gyógyszerek készletezése,

• kórházi kapacitás bővítése.

Az RSV-aktivitás korai emelkedése gyakran jelzi az influenzaszerű megbetegedések szezonjának kezdetét, ami lehetőséget ad a megelőző intézkedések időbeni bevezetésére.

A vakcinák és megelőző kezelések hatékonysága nagyban függ az időzítéstől – különösen a magas kockázatú csoportok, például csecsemők és idősek esetében. Emellett a nem gyógyszeres intézkedések – megfelelő beltéri páratartalom, jó szellőzés, maszkhasználat magas kockázatú időszakban – továbbra is fontos szerepet játszanak.

Összegzés

A téli légúti fertőzések nem véletlenül gyakoribbak. A hideg és száraz levegő, a zárt terekben töltött idő, az immunrendszer szezonális változásai és a vírusok együttes keringése mind hozzájárulnak a téli „vírusrobbanáshoz”.

A tudatos, szezonálisan tervezett megelőzési stratégiák – oltás, korai felismerés, megfelelő beltéri környezet és egészséges életmód – segíthetnek abban, hogy a téli fertőzések ne elkerülhetetlen teherként, hanem kezelhető kockázatként jelenjenek meg.