A laktózt tejcukrot a laktáz nevű enzim bontja le a vékonybélben felszívódó glükózzá és galaktózzá. Ha ez az enzim hiányzik, laktózintolerancia alakul ki, ami azt jelenti, hogy a szervezet nem képes a tejcukrot megfelelően lebontani és hasznosítani. A laktóz a tejben és tejtermékekben található diszacharid, amit a laktáz enzim bont le. Ennek az enzimnek a hiánya emésztőrendszeri problémákat okoz, mivel a tejcukor nem emésztődik meg. Ennek következtében a bélbe vizet szív, ami hasmenést okoz, míg a vastagbélben a baktériumok fermentálják, és gázképződéshez, puffadáshoz vezet. A laktózintolerancia jellemző tünetei közé tartozik a tej vagy tejtermék fogyasztása után jelentkező laza, hasmenéses széklet, puffadás, gyakori teltségérzet, hasi fájdalom, hányinger és hányás. Ezek a tünetek általában a tejfogyasztást követő 30-120 percen belül jelentkeznek. Az egyéni különbségek miatt a tünetek súlyossága változó, attól függően, hogy mennyi laktáz enzim termelődik az egyén szervezetében. A laktázszint az életkor előrehaladtával csökken, ezért a betegség gyakran 20-40 éves kor között jelentkezik. Az ázsiai, dél-amerikai és afrikai népcsoportok esetében szinte biztosan számíthatunk a laktózintolerancia megjelenésére, míg a kaukázusi népcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb. A laktózintolerancia diagnosztizálására hidrogén kilégzési teszt, laktóztolerancia teszt, tejtolerancia teszt, illetve laktózmentes étrend alkalmazása használható.