Miért bukott el Delhi mesterséges esőprogramja a szmog ellen?

A Delhi körüli légszennyezés hetek óta extrém mértékű: a város légszennyezettségi indexe (AQI) 300–400 között mozog, ami húszszorosa a biztonságos határértéknek. A hatóságok ezért döntöttek úgy, hogy felhőmagvasítással próbálják „lemosni” a levegőből a port és a mikroszemcséket.

A technika lényege, hogy apró részecskéket – többnyire ezüst-jodidot és nátrium-kloridot – juttatnak a felhőkbe, hogy esőt idézzenek elő. Kedden egy Cessna repülőgépről lőttek fel ilyen vegyi anyagokat Delhi fölé, ám a páratartalom túl alacsony volt ahhoz, hogy valódi csapadék képződjön.

Az Indiai Műszaki Intézet (IIT Kanpur) szerint ugyan az eső elmaradt, de a levegőben kimutatták a szennyező anyagok enyhe csökkenését, ami arra utal, hogy a módszernek lehet korlátozott hatása még ilyen száraz körülmények között is.

A projekt vezetője, Manindra Agarwal elismerte, hogy ez nem jelent tartós megoldást:

„A siker egyik mércéje az eső maga – és az bizony most elmaradt. A felhők páratartalma egyszerűen túl alacsony volt.”

A kísérletet néhány héten belül újra megismétlik, amikor a levegő nedvességtartalma kedvezőbb lesz – közölte Manjinder Sirsa, Delhi környezetvédelmi minisztere.

Delhi korábban is próbálkozott felhőmagvasítással – először 1957-ben, majd 1972-ben –, de akkor a cél még az aszály enyhítése volt, nem pedig a légszennyezés csökkentése.

A módszer világszerte vitatott:

• Kína sikerrel alkalmazta a pekingi olimpia előtt az időjárás befolyásolására,

• míg az Egyesült Arab Emírségekben tavaly heves esőzéseket és áradásokat hozott, ami komoly kritikát váltott ki.

Szakértők szerint a felhőmagvasítás drága és kiszámíthatatlan eljárás, ráadásul természetes folyamatokat próbál mesterségesen befolyásolni – így hatékonysága és hosszú távú hatása továbbra is kérdéses.