A fehérjeporok rejtett veszélyei

De érdemes óvatosnak lenni: egy adag csokoládé- vagy vaníliaízű fehérjepor több veszélyt is rejthet. „Nem javaslom fehérjepor rendszeres használatát, csak néhány speciális esetben, és akkor is szakember felügyeletével” – mondja Kathy McManus dietetikus, a Harvardhoz tartozó Brigham and Women’s Hospital Táplálkozástudományi Osztályának vezetője.

Mi az a fehérjepor?

A fehérjepor a fehérje növényi (szója, borsó, rizs, burgonya, kender), tojás- vagy tejfehérje (kazein, tejsavó) alapú, porított formája. Gyakran tartalmaznak hozzáadott cukrot, mesterséges ízesítőket, sűrítőanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat. A fehérjetartalom adagonként 10–30 gramm között változhat. Az izomépítéshez készült termékekben több, a fogyókúrás célúakban kevesebb a fehérje.

Milyen kockázatokkal járhat?

A fehérjeporok használatakor több problémával is számolni kell:

• Táplálékkiegészítőként nem szabályozottak szigorúan.
Az FDA a gyártókra bízza a biztonság és a címkézés ellenőrzését. Vagyis nincs garancia arra, hogy azt kapjuk, amit a címke ígér.

• A hosszú távú hatások ismeretlenek.
„Kevés adat áll rendelkezésre arról, milyen mellékhatásai lehetnek a tartósan magas fehérjebevitelnek kiegészítőkből” – mondja McManus.

• Emésztési panaszokat okozhat.
A tejallergiások vagy a laktózt nehezen emésztők gyomor-bélrendszeri kellemetlenségeket tapasztalhatnak tejalapú fehérjeporok esetén.

• Magas lehet a hozzáadott cukor- és kalóriatartalma.
Egyes termékek alig tartalmaznak cukrot, mások viszont akár 23 grammot adagonként. Egy fehérjeturmix így akár 1200 kalóriás ital is lehet – ami súlygyarapodáshoz és a vércukorszint megugrásához vezethet.

Egy új kockázat: toxinok a fehérjeporokban

A Clean Label Project nevű nonprofit szervezet korábban 134 fehérjeport vizsgált meg 130-féle toxikus anyagra. Az eredmény riasztó volt: több termékben találtak nehézfémeket (ólom, arzén, kadmium, higany), BPA-t, növényvédő szereket vagy más szennyezőket, amelyek összefüggésbe hozhatók daganatos és egyéb betegségekkel. Egyes esetekben ezek az anyagok jelentős mennyiségben voltak jelen – például egy fehérjeporban a megengedett BPA-szint 25-szörösét mérték.

A szennyeződések eredete lehet maga a gyártási folyamat, de akár a talaj is, amelyből a növényi alapanyagok származnak.

(A vizsgálat eredményei elérhetők a Clean Label Project weboldalán.)

Mennyi fehérjére van szükségünk valójában?

A napi ajánlott bevitel: nőknek 46 g, férfiaknak 56 g. Ez könnyen összehozható például így:

• egy tojás reggelire (6 g)

• 170 g natúr görög joghurt ebédre (18 g)

• egy marék olajos mag tízóraira (4–7 g)

• egy pohár tej (8 g) és 60 g csirkehús vacsorára (14 g).

Mit érdemes tenni?

McManus szerint bizonyos esetekben – például daganatos kezelések, nagyon alacsony étvágy, súlyos sebgyógyulási problémák vagy égési sérülések esetén – indokolt lehet egy tiszta, vegyszermentes fehérjepor szakember felügyeletével.

Ám más helyzetekben jobb, ha a fehérjét teljes értékű ételekből fedezzük:
olajos magvakból, magokból, zsírszegény tejtermékekből, hüvelyesekből, halból, szárnyasokból, tojásból és sovány húsokból.
„Meg fogják látni – mondja McManus –, hogy rengeteg módja van a megfelelő fehérjebevitelnek fehérjepor nélkül is.”